Nógrád

Karancsság a Ménes-patak völgyébe települt község, Budapesttõl 110, a megyeszékhelytől, Salgótarjántól 14 kilométerre fekszik a 22 számú főközlekedési út mellett. Szép dombvidéki környezettel rendelkezik északról és délről egyaránt. A Ság helységnévben alighanem kabar törzsnév rejlik, de vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a dombos, erdős területet, magaslatot jelentő köznév, illetve iránti méltóságot jelentő szó. Az elõbbi változatot látszik igazolni, hogy a Kárpát-medence 42 Ság nevet viselő helysége mind egy-egy domboldal utolsó, már síkságba hajló hegye, illetve dombja tövében fekszik. A Karancs előtag feltehetően moksa-mordvin eredetű amelynek eredeti jelentése holló, hollós, varjú, varjús. A Karancs, a „palóc Olimposz”. Bár tágabb értelemben a Cserháthoz tartozik, valójában az Északi-középhegység önálló tagja. Szerkezeti felépítésében hasonlít a Börzsöny hegységhez, keletkezését a harmadkori vulkanizmus eredményének tulajdonítják. A hegységet szinte középen metszi ketté a magyar-szlovák határ.

Kishartyán madártávlatból Kishartyán madártávlatból A falu néveredete valószínűleg a honfoglaláskori Beliczky János szerint ugyanis a „Karkjan” névalakban az ősi „Horka” nemzetségtői személynévvel függ össze. Szerinte megfigyelhető, hogy a törzsi szálláshelyeknél esetünkben a Horka-Hartyán a vízfolyás felé nézve jobbra volt a szabadok ( Hadászó, had=nemzetség) balra pedig a szolgák (ság=sokaság, tömeg) települése. Hadászó ( kőkút) puszta néveredete finnugor ( had: nemzetség, aszó: százaz völgyvég). Határában rézkori település nyomait említi a szakirodalom. A római katolikus templom 1712-ben épült, és hajdanán itt feküdt a község is mely a török hódoltság alatt pusztult el. 1825-ben rajzolták azt a térképet, melyről Zathureczky Maximilian mérnöki növendék készített másolatot 1846 –ban. Ezen a térképen kb 30 ház látható, tartalmazza a jobbágyok, a majorsági, templom, plébánia, kántor és kovács földeket. A helységek, területrészek nevei szinte mind megmaradtak és most is azokat használjuk. Akkor még úgy írták településünket, hogy Kis Hartyány .

Ludányhalászi Budapesttől mintegy 90 km-re, Nógrád megye északi szegletében, az Ipoly-folyó teraszán helyezkedik el. Az Ipoly-folyó völgye ma is az érintetlen természet jegyeit viseli magán. A falu a folyó széles völgyének szélére, árvízmentes magaslatra épült. Ezzel együtt a tavaszi áradások jótékony hatása érezhető kiváló minõségű rétjének üdeségében, valamint a falut körülvevő tórendszer vízutánpótlásában. A világörökség részeként megismert Hollókő és az Európa diplomás ipolytarnóci ősleleteket összekötő közlekedési út vonalán, - Szécsény várostól 5 km-re - találunk rá a közel 6 km hosszú falura. Megközelíthető Budapest útirányából a 2-es 22-es közlekedési útvonalon keresztül, vagy Hatvan felől a 21-es majd a 22-es főúton át Szécsényig és onnan letérve Ludányhalászi felé. A település vasútállomással rendelkezik, itt vezet a Balassagyarmatot Ipolytarnóccal, illetve Szécsényt Ipolytarnóccal összekötõ vasútvonal.

Magyargéc község Nógrád megyében, Szécsénytől keletre, a Nógrádmegyeri-patak partján, a Delelő-hegy 329 méter magas csúcsától délnyugatra fekszik, a hozzá tartozó Kisgéc településrésszel együtt. Megközelíthető a Szécsényt Salgótarjánnal összekötő 22. számú főút déli leágazása felé, mely Benczúrfalvát, Magyargécet, Nógrádmegyert, és Sóshartyánt kapcsolja össze.

Nógrádmegyer, a honfoglaló Megyer törzs ősi fészke, Salgótarján és Szécsény között lévő kisebb nagyobb dombok ölelte völgyben fekszik. A falut fenyő, akác és tölgyerdő veszik körül. Természetvédelmi területhez nem tartozik, de a vidéken erdei fenyő és luc társulások, a domboldalakon elszórt foltokban borókaligetek kökénnyel és szederrel tarkított csoportosulásai találhatók. Erdeiben és rétjein sok féle védett növény található. Ilyenek a réti boglárka, bíboros kosbor és az országosan védett árvalányhaj. A környékbeli erdők igen nagy számú vad populációnak adnak otthont. Jellemzőbb fajaik a gím- és dámszarvas, a vaddisznó, őz, róka és a mezei nyúl. A fenyőerdők legjellegzetesebb állata a mogyorópele, mókus és erdei nagy fülesbagoly. Szárnyasokból még említésre méltó egyedszámban előfordul fácán, egerészölyv, vörös vércse. A védett madárfajok talán legértékesebb képviselője a harkályféleségekhez tartozó zöld dzsona. A fehér gólya is előfordul a községben, illetve annak határában. A falu olyan, mintha egy "katlanban" lenne, erdőkkel, dombokkal van körülvéve. Emiatt is eléggé védett a különböző szélirányoktól, pusztító éghajlati viszonyoktól. A település fő csapadékelvezetője a Megyer-patak.

Szécsényfelfalu a fővárostól 100 km-re, a 22. számú főúttól 2 km-re található az Észak-Cserhátban, a Kőhegy lábánál pompás környezetben. Nógrád megye székhelyétől, Salgótarján várostól 20 km-re, míg Szécsény várostól, mint körzetközponttól 9 km-re van. A falut természeti adottsága, gazdag növény- és állatvilága, kitűnő klímája teszi vonzóvá. Erdős területe 240 ha. Jelentős a vadállománya, első sorban vaddisznó, õz, szarvas, muflon, dámvad, nyúl és fácán található.

Szurdokpüspöki a Mátra hegység lábánál, a Zagyva völgyében fekszik, ott ahol a folyó völgye a hegyek közül kilépve kiszélesedik. Keletről a Mátra nyugati nyúlványa (Muzsla 805 m, Nagy-Koncsúr 640 m, Kis-Koncsúr 594 m, Istenfa-tető 444 m), délről a Nagy-Hársas (509 m), nyugatról pedig a Cserhát hegység dombokká szelídülő lankái határolják .